A hüvelykujjam rég nem mutat az égre
A csizmámról is lekopott már a por
Én hülye, még azt hittem, hogy majd csak eljön a vége
De ez még mindig ugyanaz az út, ami volt akkor

Mikor a gép a pályát úgy hagyta el, ahogy kell!

A képeidet már széjjeltéptem régen
De ha lehunyom a szemem én látom magam előtt
Minden mozdulatod, minden emlékem
Én felejtenék, hát adj hozzá erőt

Azóta is csak jönnek, mennek az évek
És én még mindig ugyanúgy állok a színpadon
És ugyanúgy velem vannak a hangok is meg a fények
És már az sem fáj, ami akkor még fájt nekem nagyon

Mikor a gép a pályát úgy hagyta el
Ahogy egy géphez illik, ahogy egy gépnek kell!


Holnap rám új nap virrad, holnaptól minden más lesz
Vagy ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent
Hogy rám egy új nap virrad és rólam bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent

Rám egy új nap virrad, holnaptól minden más lesz
Vagy talán ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent
Hogy rám egy új nap virrad és tudod, bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent


Én köszönök mindent
Én tényleg köszönök mindent
Köszönök mindent


Aki bennem él, az nem egy tiszta elme
Az életéhez nincs elég türelme
A halálához meg még nem elég bátor
De ha eljön érte és szól, ő majd elindul magától


Holnap rám új nap vár, holnaptól minden más lesz
Vagy ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent
Hogy rám egy új nap virrad és rólam bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent

Rám egy új nap virrad, holnaptól minden más lesz
Vagy talán ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent
Hogy rám egy új nap virrad és tudod, bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd...

A hüvelykujjam rég nem mutat az égre
A csizmámról is lekopott már a por...