Itt van a pillanat, gyönyörű nincs rá szó!
Olyan bambán nézel rám, mint egy igás ló.
Izzik a tekinteted, arcod égő hajó,
Azt mondod megbántad már! Jaj! Olyan megható!

Tudom nélkülem az életed enyhén szólva túl silány,
Nem segít rajtad semmi, csak fél deci cián.
Vagy gyorsabb, és biztosabb otthon apád fegyvere.
Azt mondod ráharapsz, mert nem létezik már a boldogság tengere.

Ne! Ne! Ne!
Várj tudom buzgó akarat,
De azért minek kimázolni agyvelővel a falat!

Hajnalban békésen alvó szomszédot fellármázni,
Na meg nem kéne anyádnak újból tapétázni.
Székre állsz majd, az akasztófakötél ott lesz a nyakadon.
Bűzleni fogsz, mire majd rá találnak 40 fokban egy hét után a napon!

Tudod alapjában véve nagyon rendes srác vagyok,
De ha vissza élsz vele, én a fejedre se szarok.
Na állj le baszd meg! Elég legyen! Ne jártasd feleslegesen a szád!
Ne hidd, hogy elsírom magam és többé nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!

Tudom nélkülem az életed enyhén szólva túl silány,
Nem segít rajtad semmi, csak fél deci cián.
Na állj le baszd meg! Elég legyen! Ne jártasd feleslegesen a szád!
Ne hidd, hogy elsírom magam és többé nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!