A kiságyban még gyermekként játszik,
De tíz év múlva már ő hadonászik,
A vegyesboltban egy UZI-val.

A gyülölet egyszer majd kihal belőle!
Majd benőne
Fejed lágya, ha szemközt lőne!
Észre sem veszed, hogy hirtelen megtanulsz majd félni tőle.

Akkor is nyögni fogsz hason csúszva,
Egy tűzharc után vérben úszva,
Lőtt seb a válon és hastájékon,
Energiája vagy 20 százalékon!

Vége?! Vége máris?
Arról nem volt szó, hogy fáj is.
Az arra járót fogadó látvány nem éppen kultúrális.

Ne bántsd, hisz ő csak azt csinálta,
Amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Ő csak gyilkososdit játszott,
És hogy senkit sem bántott, csak játszott!

Valami prédikátor az öklét rázza,
Csak szemébe néz és megbabonázza,
Nem találod a féket,
Lassan elfelejt majd téged,
Mint egy képet,
S minden szépet;
A karjaid nyújtotta menedéket!!!
Mint egy idegen faj az emberiséget!

Ne bántsd, hisz ő csak azt csinálta,
Amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Ő csak gyilkososdit játszott,
És hogy senkit sem bántott, csak játszott!

Nem törödsz eleget vele talán.
Új példaképet talál.
És ez a negatív példa benne él,
Hiába bárki bármit remél,
Az a rengeteg pénz semmit nem ér!

Ne bántsd, hisz ő csak azt csinálta,
Amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Ő csak gyilkososdit játszott,
És hogy senkit sem bántott, csak játszott!

A tévében látott...
Azt hitte senkinek sem ártott.
Ő csak gyilkososdit játszott,
És hogy senkit sem bántott, csak játszott!